A kieső biztosíték egyfajta biztosíték, amelyet az elektromos rendszerek elosztótranszformátorainak védelmére használnak. A kieső biztosíték névleges értéke fontos paraméter, amelyet pontosan kell kiszámítani a transzformátor hatékony védelmének biztosítása érdekében.
A kieső biztosíték fő feladata, hogy védelmet nyújtson az elosztó transzformátornak a hálózatban esetlegesen előforduló hibák ellen. A kieső biztosítéknak képesnek kell lennie arra, hogy túlterhelés vagy rövidzárlat esetén automatikusan leváljon a hálózatról, ezáltal leválasztva a transzformátort és megelőzve a károsodást.
A kieső biztosíték névleges értékének kiszámításakor számos tényezőt figyelembe kell venni. Ezek a tényezők közé tartozik a transzformátor névleges feszültsége, a transzformátor névleges árama, a rendszer feszültsége, a hibaáram és a hibaidő.
A transzformátor névleges feszültsége az a maximális feszültség, amelyen a transzformátort működésre tervezték. Ezt a feszültséget általában a transzformátor gyártója határozza meg. A kieső biztosíték névleges feszültségének meg kell egyeznie a transzformátor névleges feszültségével, vagy kissé nagyobbnak kell lennie annál.
A transzformátor névleges árama az a maximális áramerősség, amelyet a transzformátor folyamatosan, túlmelegedés nélkül szállítani képes. Ezt az áramerősséget a transzformátor gyártója is meghatározza. A kieső biztosíték névleges áramának meg kell egyeznie a transzformátor névleges áramával, vagy kissé nagyobbnak kell lennie annál.
A rendszerfeszültség az a feszültség, amelyen az elosztóhálózat működik. Ezt a feszültséget általában a hálózatot üzemeltető közszolgáltató határozza meg. A kieső biztosíték névleges feszültségének meg kell egyeznie a rendszer feszültségével, vagy kissé nagyobbnak kell lennie annál.
A hibaáram az az áram, amely hiba esetén a hálózaton keresztül folyik. A hibaáram értéke a hiba mértékétől és a hálózat impedanciájától függ. A kieső biztosíték névleges hibaáramának meg kell egyeznie a hálózatban várható hibaárammal, vagy kicsit nagyobbnak kell lennie annál.
A hibaidő az az időtartam, ameddig a hibaáram áthalad a hálózaton. Ez az időtartam kritikus a kieső biztosíték névleges értékének meghatározásakor. A kieső biztosíték névleges értéke olyan legyen, hogy kioldás nélkül bírja a hibaáramot a hiba teljes időtartama alatt.
A kieső biztosíték névleges értékének kiszámítása a fent említett paramétereket figyelembe vevő képlet segítségével végezhető el. A képlet a következő:
A kieső biztosíték névleges árama=(hibaáram x hibaidő)/(K x rendszerfeszültség)
Ahol K a hálózati impedancia állandója, és általában a közüzemi társaság határozza meg.
Például, ha a transzformátor névleges feszültsége 11 kV, a névleges áramerőssége 1000 A, a rendszer feszültsége 11 kV, a hibaáram 15 kA, a hibaidő 0,1 s, és a K állandó értéke 1,732, akkor a kieső biztosíték névleges értéke a következőképpen számítható ki:
A kieső biztosíték névleges árama {{0}} (15000 x 0,1)/(1,732 x 11000)
= 7.74 A
Ebben az esetben a transzformátor védelmére egy 8 A-es vagy nagyobb névleges teljesítményű biztosítékot kell használni.
A kieső biztosíték névleges értékének kiszámítása a transzformátor védelmének kritikus szempontja. A transzformátor meghibásodások elleni hatékony védelme érdekében fontos a névleges pontos kiszámítása. A számítás során figyelembe kell venni a transzformátor névleges feszültségét és áramát, a rendszer feszültségét, a hibaáramot és a hibaidőt. A kieső biztosíték névleges értékének számítására szolgáló képlet segítségével megkapható a transzformátor hatékony védelméhez szükséges névleges érték.