A túlfeszültség-levezető szerepe
A túlfeszültség-levezető, más néven villámlevezető, egy nagyon gyakori berendezéselem az energiarendszerben. A bejövő/kimenő vezetékek és az alapvezeték közé van felszerelve, és a túlfeszültség-védelem szerepét tölti be. Ezért "túlfeszültség-védőnek" is nevezik, és kulcsszerepet játszik az energiarendszer kapcsolódó berendezéseinek védelmében a túlfeszültség hatása által okozott károktól.
A túlfeszültség-levezető összetétele
A túlfeszültség-levezető mérete eltérő, ha különböző feszültségszinteken használják, de a kompozíció alapvetően azonos. Szilikon csoporthüvelyből, fémvégből, ZnO szeleplemezekből, polimer töltőanyagból, epoxi magrúdból, emelőgyűrűből, epoxi üvegszál erősítésű műanyag hengerből és rézperemből álló bevonatból áll.
Mi az a ZnO?
A cink-oxid szervetlen anyag, cink-oxid, más néven "cink-oxid", és egy általánosan használt kémiai adalékanyag.
A túlfeszültség-levezető védelmi folyamata
A túlfeszültség-levezető szerkezetének fő védőeleme a cink-oxid szeleplemez, amely jó volt-amper tulajdonságokkal rendelkezik. Normál működés közben nagy ellenállású állapotban van. Amikor egy impulzusfeszültség behatol, a szeleplemezen keresztül áramló áram gyorsan növekszik, és a csatorna állapotában a túlfeszültség felszabadul, majd a cink-oxid szelepdarab visszatér a nagy ellenállási állapotba, hogy fenntartsa az energiarendszer normál működési állapotát.
A túlfeszültség-levezetőt befolyásoló főbb tényezők
1. A túlfeszültség-levezető általános szerkezetének racionalitása;
2. A cink-oxid szeleplemez volt-amper jellemzői és öregedésgátló jellemzői;
3. A túlfeszültség-levezető tömítési teljesítménye.